Cinizmus ide vagy oda, a probléma etikai vonatkozásai fölött egyszerűen nem lehet elsiklani. A múlt pénteken, miután a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) Motorsport Világtanácsa bejelentette, hogy október 30-án megrendezik a futamot, Bahreinben azonnal véget ért a látszatnyugalom, és újra zavargások kezdődtek az országban. Ez korántsem véletlen. A Forma-1 a bahreiniek jelentős részének szemében már eddig sem volt más, mint a kormány méregdrága játékszere, s egyre komolyabban fenyegeti az a veszély, hogy a rezsim önkényuralmi politikájának jelképévé válik. A Guardian által még februárban megszólaltatott 23 éves tüntető, Hasszán Dhani frappánsan megfogalmazta ezt: "A verseny a herceg gyerekkori álma volt" - mondta. "Azért akarja megrendezni, hogy valóra válthassa az álmát, és engem szomorúsággal tölt el, hogy ez fontosabb számára a népe jóléténél. Komoly kapcsolat van a Forma-1 és a forradalom között."
A sportnak éppen ezért nem szabadna belemennie a játékba. A versenyzők közül kevesen foglaltak nyíltan állást a kérdésben, bár a Red Bull-os Mark Webber már februárban egyértelművé tette, hogy kényelmetlenül érezné magát, ha egy sokmillió dolláros autóval kellene körözgetnie a pályán a publikumot szórakoztatva, miközben a hatóságok néhány kilométerrel arrébb tankokkal, gumilövedékekkel és könnygázzal támadnak az emberekre. Webber az FIA múlt pénteki döntésére is hasonlóan reagált. Szerinte a verseny törlése "tisztán és világosan megfogalmazta volna az F1 álláspontját az olyan alapvető kérdésekben, mint az emberi jogok. Nyilvánvalóvá tette volna, hogy milyen módon viszonyul a morális problémákhoz. Tetszik vagy sem, az F1 - és úgy általában a sport - sem vonhatja ki magát a szociális felelősség és tudatosság alól."
Max Mosley, az FIA korábbi elnöke - aki képességeiből és érdeklődéséből adódóan minden bizonnyal maga is politikus lett volna, ha édesapja, Oswald, a brit fasiszta párt alapítója és vezére nem teszi az ő nevét is örökre eladhatatlanná a közéletben - rámutatott, hogy a sportnak nincs joga politikai alapon államokat diszkriminálni. Ugyanakkor hozzátette: "Meg kell húzni azt a határt, amelyen túl a sportesemény már nem csak a szórakoztatást szolgálja egy kevéssé tökéletes helyzetű országban, hanem az elnyomó rezsim tetteit elfedő álcává válik. Amennyiben egy sport elfogadja ezt a szerepet, a kormány eszköze lesz belőle. Ha a Forma-1 megengedi, hogy Bahreinben erre a célra használják, éppúgy osztoznia kell majd a rezsim bűneiben, mint ha segített volna brutálisan fellépni a fegyvertelen tüntetőkkel szemben."
A Motorsport Világtanács az FIA alelnöke, Carlos Gracia által készített hétoldalas tanulmányra alapozva döntött úgy, hogy bepótolja a nagydíjat. Gracia - aki Mosley szerint "egy nagyon kedves ember, csak éppen nem beszél angolul, és ha jól tudom, arabul sem" - még május 31-én utazott el Bahreinbe, hogy a helyszínen próbálja felmérni az állapotokat. "Hivatalos látogatásokat tettem, és beszélgetésekben vettem részt, emellett azonban sétálgattam az utcán és a bevásárlóközpontokban is. Az volt a benyomásom, hogy minden teljesen normális. Az emberek dolgoztak és vásárolgattak. Semmi rendellenes nem tűnt fel" - mondta az As című spanyol lapnak. "Olyan kormánnyal találkoztam, amely megadja a véleménynyilvánítás lehetőségét az ellenzékének."
Ám erősen kétségbe vonható, hogy amikor a hivatásos politikai elemzők, a térség avatott ismerői sem tudják megbízhatóan feltérképezni a helyzetet, egy olyan laikus, mint Gracia, képes lehet azt tisztán átlátni. A jelentését rögtön számtalan bírálat érte, elsősorban azon az alapon, hogy csak a kormányzathoz közel álló emberi jogi szervezetekkel tárgyalva tájékozódott, s így a következtetései eleve tévesek. "Független újságírók és emberi jogi szervezetek egyaránt megerősítették, hogy a felkelés 2011. február 14-i kitörése óta legalább 31 embert megöltek, és több mint 800-at letartóztattak, köztük a versenypálya 108 állandó alkalmazottját" - áll az Avaaz nevű szervezet keddi jelentésében. "Tegnap 47 bahreini egészségügyi dolgozó ügyét tárgyalták, akik ellen azért indítottak eljárást, mert ellátták a sérült tüntetőket. Kiderült az is, hogy a vádlottakat kínvallatásnak vetették alá." Az Avaaz igazgatója, Ricken Patel "kormányzati PR-körútnak" nevezte Gracia látogatását, míg Marjam el-Havaja, a független bahreini emberi jogi központ aktivistája úgy vélte, a spanyol jelentése "katasztrofálisan elfogult", és "az FIA úgy döntött, szemet huny a Bahreinben zajló erőszakos cselekmények fölött."
A bahreini kormányzat nyilván arra akarja felhasználni az F1-et, hogy egy nemzetközi sportesemény megrendezésével az egész világ szemében a normalitás látszatát keltse, elbagatellizálva a belpolitikai viszályokat. Ez nem spanyolviasz. Csakhogy a tüntetők egy részének is kapóra jönne a nagydíj, mert a körülötte zajló hírverést meglovagolva széles körű nyilvánosságot tudnának szerezni az ügyüknek. A verseny napjára már meg is hirdették "a düh napját", amikor országszerte demonstrációkat szerveznek majd. Nabeel Radzsab, aki a bejelentést tette, már februárban, az idénynyitó törlése előtt is ugyanezzel fenyegetőzött. "Rengeteg lesz ott az újságíró, a néző, és a kormányzat éppolyan ostobán fog reagálni, mint ma és tegnap" - mondta két nappal a felkelés kirobbanása után. "Ez véres lesz, de sokkal nagyobb nyilvánosságot kap majd." Akkor Bernie Ecclestone is elismerte, hogy "a veszély nyilvánvaló, nem?". Mindez szögesen ellentmond Mohammed Bin Iza el-Halífa sejk tegnapi kijelentésének, miszerint "a bahreiniek zöme, beleértve az ellenzéket is, az egész társadalmat egyesítő eseményként tekint a nagydíjra". Ecclestone most fontolóra veszi, hogy maga küld megfigyelőket az országba.
Ráadásul az etikai kérdések mellett nem szabad megfeledkezni a Forma-1 közösségét fenyegető fizikai veszélyekről sem. Az 1972-es müncheni olimpián történt hírhedt mészárlásra asszociálni talán túlzás, az azonban kétségtelen, hogy ha a versenyhétvégén zavargások törnének ki, a csapatok személyzete sem dolgozhatna zavartalanul. Az egyik utánpótlás-kategória, a GP2 Asia futamait február közepén az utolsó pillanatban fújták le, amikor a résztvevők már az országban tartózkodtak, és közülük sokan arról számoltak be, hogy a hatóságok utasítására el sem hagyhatták a szállodájukat. Noha a kormányerők bizonyára fokozottan ügyelnének az F1 miatt az országba látogató külföldiek testi épségére, képtelenség, hogy a sport több mint ezerfős közösségét teljes egészében az ellenőrzésük alatt tartsák. És nem nehéz elképzelni, hogy mekkora nemzetközi hírveréshez vezetne, mondjuk, egy közismert versenyző elrablása, amire ráadásul már volt is példa: 1958 februárjában a Forma-1 ötszörös világbajnokát, az argentin Juan-Manuel Fangiót kubai szabadságharcosok rabolták el, igaz, a történet aztán hollywoodi filmeket megszégyenítő fordulatot vett, ugyanis a fogva tartása alatt összebarátkozott velük. Mindehhez vegyük hozzá azt is, hogy a nyugatiak biztonságérzete a Közel-Keleten többnyire egyébként sem tökéletes. A 2004-es Bahreini Nagydíj alatt például, két és fél évvel a szeptember 11-i terrortámadások után, egy francia rádiós élő adásban menekült ki rémülten a kommentátorfülkéből, mert azt hitte, hogy a Gulf Air Airbusa, amely légi bemutatót tartott, az épületbe akar csapódni.
A Forma-1-nek már az is éppen elég súlyos blamázs, hogy vezető személyiségei - beleértve az FIA elnökét, Jean Todtot és Ecclestone-t - az elmúlt napokban kénytelenek voltak visszakozni a negatív reakciók hatására, és egyre óvatosabban nyilatkoznak a Bahreini Nagydíj megrendezéséről. Ha mégis zöld utat adnak neki, könnyen elképelhető, hogy a szponzorok, nem akarván összefüggésbe hozni magukat egy politikailag inkorrekt szituációval, a bahreini hétvége alatt leszedetik a matricáikat a versenyautókról. Ám a csapatok némelyike külön is fonák helyzetben találhatja magát, mert közel-keleti befektetők érdekeltségi körébe tartozik, a McLaren egyik tulajdonosa például a bahreini gazdaság fő pillérei között számon tartott Mumtalakat befektetőcsoport, a Ferrariban pedig az abu-dzabi Mubadala Development Company-nek van részesedése.
A csapatok szövetsége, a FOTA kedden levélben tájékozatta az FIA-t, a FOM-ot és a bahreini pályát, hogy nem értenek egyet a verseny megrendezésével, s noha ezért hivatalosan logisztikai indokokat neveztek meg, belső körökből úgy hírlik, valójában komoly etikai aggályaik is vannak. Ha esetleg úgy döntenek, hogy bojkottálják a futamot, Ecclestone elvileg pert indíthat ellenük, mert a Forma-1 pénzügyeit is szabályozó keretszerződés, a Concorde Agreement értelmében minden futamon indulási kötelezettségük van. Csakhogy éppen Mosley hívta fel rá a figyelmet, hogy az FIA a saját előírásaival ment szembe, amikor a múlt pénteken önkényesen átszervezte a versenynaptárt, a Nemzetközi Sportkódex ugyanis kiköti, hogy az ilyen rövid határidejű módosításokhoz az összes istálló írásos hozzájárulására szükség van.
Ecclestone a Reutersnek azt állította, hogy a bahreini döntésnek "semmilyen formában nincs köze a pénzhez". Valószínűleg kevesen vannak a világon, akik ezt elhiszik neki. A Forma-1-nek, ha nem akarja, hogy egyszerre a kormányzat és a forradalmárok kirakatbábujává váljon, és el szeretné kerülni, hogy az elvtelen pénzsóvárság jelképeként tekintsenek rá - amivel, mondanák sokan, már régen elkésett -, egyszerűen nem szabad belemennie ebbe a játéka. Ennyit 40 millió dollár sem ér meg. Lehet, hogy ez manapság naiv gondolatnak hat, de az erkölcsi szempontokról egyszerűen a Forma-1 sem feledkezhet meg teljesen.